|
1. |
|
|
|
|
Tollamat fogja három ujjbegyem,
mit rajtok át Isten küld, úgy legyen.
Sem papíron, sem életben
nem létezik véletlen.
Néha mintha csupán a rím
vezetné derűs-borús soraim.
Életben és papíron
minden úgy lesz, ahogy megírom.
|
|
2. |
|
|
|
|
A völgyben aludtam el,
és dombtetőn ébredek most
érzem, hogy valamit
álmomban lent hagytam,
elhagytam valamiért.
Az útról mindössze csak
egy árva kép maradt:
ülünk szekéren,
mosolygó-meglepett
bizsergő-boldogan.
Szembesütkérez a Nap,
és finom kezedben él;
érzem, hogy valakit
álmomban felvettem,
elvettem valakiért;
ki lehetnél Te, ki Te voltál.
|
|
3. |
|
|
|
|
Szúrd át,
tépd ki,
hadd fájjon!
Dobd fel,
üsd meg,
hadd szálljon!
Hová vetődtél, édes angyalom,
ilyen erős szélben?
Kapd el,
tűzd ki,
hadd várjon!
Vedd le,
fújj rá,
hadd váljon!
Hová vetődtél, édes angyalom,
ilyen erős szélben?
Hozzám szegődtél, szívem és dalom
már nincs veszélyben.
|
|
4. |
|
|
|
|
What a view to behold now,
what a time to be smiled at,
what a way to be told how,
what a play to be shown that
Chance
will always stand a chance
against your will.
What if You had the mindset
of a wa/ondering heart now,
what if You were a blind bet
with the game showing us how
Chance
will always stand a chance
against your will.
|
|
5. |
|
|
|
|
Some mornings
I miss You like the morning after
the night we kissed for the first time,
love was a dark horse then...
Some nights
I miss You like the night before
the morning we woke up for the first time,
love was a free bird then...
I do not comprehend,
I do not wish to,
I do not want to end,
but then I miss You
now and then,
now and then,
now and then
Now is then.
|
|
6. |
|
|
|
|
She’s so fond of drawing portraits,
attention – not so much;
armed with a book, a red pencil
and a truly wonderful touch.
Trams are her favourite ground,
natural lights and all,
faces blessed with unusual
features are likely to fall.
How original and true are
the stories they tell
with their eyes and wrinkles,
through the magic spell
of the girl on the tram with a red pencil.
|
|
7. |
|
|
|
|
Hol volt, hol nem, volt egyszer
egy holland csillagász,
Nap van de Holdisch volt a neve,
üvegből volt az egyik szeme.
Egyik éjjel van de Holdisch,
csillagok közt elmerülve,
különös jelenséget látott:
az égben volt szerelme állt ott,
csillagról csillagra repkedve,
csak úgy szikrázott a kedve!
Töltött gyorsan szép pohárba
finom bort, gondolta hátha...
leült ég alá van de Holdisch,
és még az eget nézi most is.
Hol volt, hol nem, volt egyszer
egy holland csillagász,
Nap van de Holdisch őkegyelme,
az égbe szállt a volt szerelme.
|
released September 18, 2023
Fotó-báj: Mészáros Annarózsa